Mami Gyógyít

Ijesztő téma: kamaszok, közösségi média, öngyilkosság. A pszichiáter válaszol.

Kamaszok öngyilkossága. A kívülállók értetlenül állnak az ilyen szörnyű esetek előtt. Vajon mi játszódhat le annak a kamasznak- hiszen még csak gyermek ő is!- a kis lelkében, mikor azt választja, véget vet az életének?

Pszichiáter szakértőnk két részes írása következik. Az első részben megtudhatod, vajon milyen a kamaszok kapcsolata a halállal, vajon komolyan kell- e venni, amikor a közösségi médiában  a halálról kommunikálnak, és melyek a figyelmeztető jelek, amelyekre szülőként ODA KELL FIGYELNÜNK, ÉSZRE KELL VENNÜNK!!! A második részben pedig majd- szokásunkhoz híven- gyakorlati tanácsokkal is ellátunk, mit tehetsz, hogy megóvd saját gyermeked ettől a szörnyűségtől…és hogy hogyan kommunikálj úgy, hogy közben figyelembe vedd a kamaszkor lelki sajátosságait is!

————————————————————————————————————————–

Elkeseredett kamaszok

A minap egy dunántúli kisvárosban tanító barátnőm hívott fel tanácsért. Az iskolában ahol tanít, egy nyolcadikos kislány öngyilkossági szándékkal gyógyszereket vett be. Érthető módon ez eléggé felkavarta a kedélyeket az iskolában, annál is inkább, mert a gyerekek egyből elkezdtek a témáról értekezni az ismert közösségi oldalon. ( Hol máshol manapság…) Több gyerek is együttérzését, szimpátiáját fejezte ki a dologgal kapcsolatban… Teljesen érthető a tanárok ijedtsége. Persze egy átlag vidéki általános iskoláról van szó, ahol iskolapszichológus a láthatáron sincs. Ennek ellenére egy ilyen helyzetben én mindenképpen szakember bevonását javasolnám.  Emellett azonban egy-két elhivatott és felelősségtudatos tanárban felmerült, hogy talán hasznos lenne a gyerekekkel erről a témáról beszélni egy osztályfőnöki órán akár. Tiszteletreméltó dolog, ezt könnyű szívvel mondom!  Ám annál nehezebb kitalálni, hogy mit is kéne… hogy is lehetne a serdülőket megközelíteni ilyen és egyéb hasonlóan nehéz témával kapcsolatban. Ezzel együtt még kérdések hosszú sora tolong az ember agyában pl. mennyire gyakori ez, mennyire kell komolyan vennünk a kamaszok lelki szenvedéseit, mire figyeljünk szülőként, tanárként?

 

ID-100148084

 

Image courtesy of David Castillo Dominici / FreeDigitalPhotos.net

Minden 10. serdülő öngyilkosságon gondolkodik

Mindenféle statisztikák, de akár a hétköznapi hírek is vastagon alátámasztják, hogy kamaszkorban urgásszerűen megnő az önsértő magatartás, az öngyilkossági kísérletek és a befejezett esetek száma is.

2012-ben fejeződött be egy átfogó nemzetközi kutatás a SEYLE (Saving and Empowering Young Lives in Europe), amely az Európai Unió támogatásával, a svéd Karolinska Egyetem vezetésével  2009-2012 között 11  európai országban 14-16 éves serdülők életmódját, értékrendjét, az öngyilkosság szempontjából kockázatos magatartását és öngyilkossági gondolataik gyakoriságát mérték fel, és a különböző megelőző módszerek hatékonyságát vizsgálták. A projektben összesen több mint 12 ezer diák vett részt, Magyarországról mintegy 1000 tizenöt budapesti gimnázium 99 osztályából. Eredmények tekintetében annyit emelhetünk ki, hogy az Európai Unióban a 15-29 éves korosztályban az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok a közlekedési balesetek után ebben a tekintetben Magyarország sem tűnik ki egyik irányban sem. A fiatalok több mint 12 százaléka kívánta a közelmúltban azt, hogy bárcsak ne élne, több mint tíz százalékuk arra is gondolt, hogy véget vessen az életének, több mint három százalékuk pedig el is tervezte, hogy ezt hogyan tenné meg…  A az öngyilkosságra hajlamosító rizikók tekintetében is a középmezőnyben vagyunk, de megelőzés szempontjából jóval alatta az uniós átlagnak. Jó hír viszont, hogy az átlagnál jobban teljesítettünk a szülői odafigyelés terén.

Elkövetési módszereket érintő statisztikákról szándékosan nem írok, és másnak sem javaslom ezek ecsetelgetését. Ám külön említést érdemel az a tény, hogy a fiatalok öngyilkossági kísérleteinél a balesetből bekövetkezett halálesetek száma jelentős. Ugyan gyakran nehéz visszamenőleg megítélni, mennyire volt komoly elhatározás és mennyire inkább segélykérő jellegű a szándék, de meg kell említeni, hogy a tinédzserek és a fiatalok életkorukból fakadó tájékozatlansága sokszor oka a halálos eseteknek, azaz néha sokkal komolyabb módszerek kipróbálása mellett döntenek, mintsem azt előre gondolták volna. Ugyanilyen kimenetelű lehet az alkoholos  állapotban és drogok hatása alatt elkövetett kísérletezéseknek. Emellett a serdülőkori öngyilkosságokhoz és kísérletekhez sokkal gyakrabban társul impulzív állapot („hirtelen felindultságból”), tekintetbe véve a kamaszok sokszor hullámzó, szenvedésekkel teli, instabil lelki állapotát, amely valamilyen mértékben normális ebben az életkorban. Mindezek persze egyáltalán nem cáfolják azt a tényt, hogy ugyanúgy a felnőttekhez hasonlóan sokszor kitervelten, átgondoltan, többszöri próbálkozás után következik be a tragédia.

ID-100137119

Image courtesy of David Castillo Dominici / FreeDigitalPhotos.net

Mik a rizikók?

Általában az öngyilkosságok hátterében 85-90% pszichiátriai betegség áll, azonban a gyerekeknél talán gyakoribbak az úgynevezett küszöb alatti zavarok, ami azt jelenti, hogy a hajlamosító betegség tünetei közül több is jelen van, mégsem éri el a betegség szintjét, tehát az érintett nem kerül időben orvoshoz vagy pszichológushoz. A serdülőkorban előforduló pszichiátriai betegségek között is csakúgy mint felnőttkorban, élen jár a depresszió, de megemlíthetjük az egyéb, depresszió tüneteivel is keveredő állapotokat, mint a droghasználat, evészavarok, majdani személyiségzavarok előfutárai- amelynek tünetei már kamaszkorban is masszívan jelentkeznek. Természetesen egy szülőnek nem feladata diagnosztizálni ezeket a betegségeket, de a veszélyt jelző állapotokat felismerhetik. Segítségképpen a fontosabb rizikótényezőket és észrevehető tüneteket soroljuk itt most fel.

Magasabb kockázatot jelent mind az önsértő magatartás mind az öngyilkosság tekintetében mindenekelőtt a problémás családi háttér (pl. szülők alkoholizmusa), elhanyagoló szülői magatartás (itt az érzelmi elhanyagolást nagyon hangsúlyoznám), a koragyermekkori traumák -beleértve a sérült anya-gyerek kapcsolatot is, a koragyermekkorban történt hosszabb távú kórházi kezelés, a későbbi lelki sérülések (kamaszkorban és azelőtt is rendkívül hangsúlyozott a szexuális abúzus rizikója), az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a droghasználat, a testsúlyproblémák, evészavarok, a kevés alvás és a túlzott internethasználat. Kiemelném az önsértő magatartást, ami gyerekkorban nagyon is jelen van és veszélyre hívja fel a figyelmet: megjelenés tekintetében széles a paletta, de talán legszembetűnőbb és legnépszerűbb, ha a gyerek karcolgatja, vagdosgatja a bőrét, akár nem látható helyeken is (comb, intim tájék), de leggyakoribb a kar. Esetleg cigarettával égetgeti magát.

Nem utolsósorban  kiemelném a gyermekkori szexuális visszaélést, aminek a társadalmi jelenléte Magyarországon a világátlaghoz képest rendkívül alul van hangsúlyozva. A munkahelyemen megforduló, öngyilkosságot elkövettett vagy e tekintetben nagyon veszélyeztetett kamasz gyerekek 80%-a szexuális abúzus áldozata. (!!!!)

Ne felejtsük el a kamaszkori szerelmi csalódásokat sem. Látjuk, hogy nagyon gyakran szakítás után következik be egy-egy öngyilkossági kísérlet. Érdemes szem előtt tartani, hogy ez gyakran olyan fiatalkorúakkal (felnőttekkel is) történik, akik bármi miatt egyébként is sérülékenyebbek a kapcsolataikban, vagy épp akkor  már hiányzik a családi támogató háttér. Valamilyen mértékben minden egészséges serdülő sérülékenyebb az emberi kapcsolataiban, ugyanis ez az időszak a nagy tárgyvesztések (szeretett, fontos személyek pl. szülők) időszaka, amikor próbálnak leválni kicsit a szülőkről, de az valójában nagyon fájdalmas. Sokszor hirtelen nem találnak maguk mellett embert, akihez erősen tudnának kötődni.

A legnagyobb rizikó azonban az, ha már korábban is próbált valaki öngyilkosságot elkövetni, akár kevésbé komolynak tűnő formában is. Ez utóbbi a lényegen nem változtat!

ID-10078193

Image courtesy of markuso / FreeDigitalPhotos.net

Mik a veszélyt jelző tünetek?

A gyerek viselkedése majdnem mindig megváltozik- ám ennek a súlyosságát egyáltalán nem olyan egyszerű megítélni a serdülőknél, hiszen bizonyos viselkedésbeli változások ebben a korban törvényszerűen jelen vannak. De még mennyi! Érdemes viszont komolyan venni, ha valóban tartósan rossz a hangulata, sokat sír, fogyott, esetleg hirtelen hízott, nem eszik, vagy hánytatja magát. Nem tud aludni. Jelentősen romlott a tanulmányi eredménye. Vészesen elszigetelődik a szüleitől, esetleg a barátaitól is. HA BESZÉL A HALÁLRÓL!!!! Ilyen jellegű dolgokat olvas, rajzol, ilyen internetes oldalakat keres fel, ilyen filmeket részesít előnyben. Gyakran fogyaszt alkoholt. A drogokról ne is beszéljünk…

A sok-sok fenyegető dolog közül, leginkább azt emelném ki, amit soha nem szabad észrevétlenül és válasz nélkül hagyni, ha a gyerek beszél a halálról, bármilyen formában tegye is. Akár csak röhögve vagy éppenséggel fenyegetőzve. Nincs különbség! Pláne, ha más tünetek is fennálnak. Az öngyilkosok 95%-a -beleértve a gyerekeket is- valamilyen formában kommunikálja a szándékát a környeztének, mintegy segítséget kér.  Akár többször is, több embernek. Ezt nevezzük „cry for help”- nek. Ez a halálhoz kapcsolódó ambivalenciából fakad: egyrészt vágyik is meghalni, másrészt jó lenne, ha valaki mégis meghallaná, észrevenné és segítene. Ide tartozik az internetes- közösségi oldalakon- történő kommunikáció is!!! Nagyon kiemelném!!! Ez mostanában a legdivatosabb kommunikációs platform már a gyerekek között is, annak ellenére, hogy ők mindennap találkoznak egymással. Itt ráadásul ország-világ láthatja, észreveheti, hogy baj van= tehát biztosara mennének ők szegények a segítségkérést illetően, minenképpen lássa meg valaki, és mentse meg. Emellett mondhatjuk kicsit erőszakos formában ez egy kérdés is a többiek felé, amire választ vár „ugye szerettek, ugye fontos vagyok”? Néha ez kell ahhoz, hogy saját maguk átértékeljék a helyzetet.

ID-10034190

Image courtesy of Michal Marcol / FreeDigitalPhotos.net

Mit tehetünk szülőként?

Ha a gyerekünk ilyesmiről számol be, akár csak újságolás szintjén is, hogy miket írogat XY a ZZZ közösségi oldalon, akkor azt javaslom, mindenképpen utána ennek kell menni: érdemes értesíteni  XY gyerek szüleit, a tanárokat, kisebb településeken jó ötlet ha a háziorvost is beavatjuk, ő majd tudni fogja mi a teendő. Emellett mindenkinek azt tanácsolnám- akár a fenti érintőleges példa kapcsán is, hogy ha bármi hasonlót hall a környezetében, arról mindenekelőtt érdemes a saját gyerekünkkel beszélni, megtudni hogy mit gondol erről. Szülőként fontos neki hangsúlyozni, még akkor is, ha ő kicsit sem érintett ilyen téren, hogy ez az a helyzet, amibe feltétlen be kell avatkozni és mindig van segítség!

Az iskola

Az iskolának mint helyszínnek és a tanároknak  ezügyben  kiemelt, ún. kapuőr szerepe van, ami azt jelenti, hogy fontos  hogy felismerjék a veszélyt és segítséget nyújtsanak. Sajnos az öngyilkosság és önsértés még mindig tabu sok iskolákban, hogy a szexuális visszaélésekről már ne is beszéljünk… A tanárok ugyanis nem tudják mit is tehetnének, vagy hogy közelíthetnék meg a kamasz gyerekeket az ilyesmi témákkal. A fenti vizsgálat beszámolóiból az derült ki, hogy Magyarországon sajnos tényleg nehézségekbe ütközött az iskolák bevonása, sok igazgató visszautasította a megkeresést. Valószínűleg megijedtek, hogy ezzel „reklámoznák” az ilyesfajta dolgokat.

Szóval nélkülözhetetlen, hogy egy tanár felismerje a veszélyt, a fent felsoroltak mellett akár abból is, hogy hirtelen nagyfokú hanyatlás következik be a gyerek tanulmányi eredményében például, vagy nem tud figyelni, elkalandozik, soványabb, izolálódik (nem beszélget a többikkel). Fontos, hogy egy tanár ilyenkor ne érezze cikinek vagy lehetetlennek, hogy leüljön és beszélgessen a gyerekkel. Ha ilyen témák kerülnek elő, mindig fontos segítségnyújtási lehetőségről beszélni is a gyereknek, konkrétan: hogy nincs egyedül, felkereshetnek iskolapszichológust, családsegítő szervezeteket, hogy ha a szülei nem is, de ők a tanárok segítenek. Ha lehetséges, külön a szülőkkel is kell beszélniük. Illetve, ha nincs elérhető iskolapszichológus, érdemes a területileg illetékes nevelési tanácsadó vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozó segítségét kérni. A tévhittel ellentétben sok helyen létezik társadalombiztosítás által finanszírozott pszichológus főleg a gyerekvonalon! Érdemes az önkormányzatot erről megkérdezni.

ID-100184014

Image courtesy of stockimages / FreeDigitalPhotos.net

Egy olyan esetben, amikor már megtörtént a baj vagy téma ez, akár a közösségi oldalon, jó ötlet osztályfőnöki órán elővenni a témát. Hiszen a gyerekeket ez foglalkoztatja, beszélnek róla egymás közt! A fent említett kutatásban például egy 5 alkalmas beszélgetést ajánlottak a gyerekeknek, ahol „könnyebb” témák felől közelítve, iteraktív formában jutottak el az öngyilkosság kérdéséig pl. mit tennének, ha idősebb barátjuk részegen ülne kocsiba és őket is el akarná vinni. Vagy:  mit gondolnak arról, ha egy 16 éves osztálytársuk teherbe esik. Innen el lehet jutni oda, hogy mit tennének, ha a barátjuk öngyilkossággal fenyegtőzne, eltitkolnák-e? Még egy könnyen megjegyezhető szolgent is kitaláltak: „ jobb ma egy dühös barát, mint holnap egy halott”( Dr. Balázs Judit). Tehát fontos, hogy a titkot azonnal továbbadják, ezt a barátjuknak is  megmondják és segítséget kérjenek.

A mai szemlélet szerint gyakran bárki felismerheti az öngyilkossági veszélyt akár a családtagján, kollágájánál, vagy barátjánál és hozzájárulhat ahhoz, hogy az illető szakszerű segítséget kapjon. Ezt bizonyos országokban (pl. Dánia) az iskolában középiskolás gyerekeknek tanítják!!  Súlyos tévhit, hogy aki beszél róla, az biztosan nem követi el, és hogy aki elhatározta, azt úgysem lehet megállítani. Az öngyilkossághoz vezető állapotok többsége igenis kezelhető, és létezik segítség.

Itt a kulcs-szó a „cry for help”= azaz amikor vki kommunikálja a szándékát, akár szóban, akár más formában. Azért teszi, hogy segítséget kapjon, hogy valaki megmentse!

ID-10013872

Image courtesy of Simon Howden / FreeDigitalPhotos.net

A szívek, smile-k, koponyák és keresztek világa

És végül érdekességképpen beszéljünk arról, miért is kedvelt motívum a halál a kamaszok körében, honnan ez az életkorhoz kötött speciális  vonzalom. A válasz nem olyan bonyolult: 11-12 éves korra tehető, amikor létünk végességéről már komolyabb tudással bírnak a kiskamaszok, és először jelenik meg a felnőttekre jellemző természetes halálfélelem.

ID-10047099

Image courtesy of digitalart / FreeDigitalPhotos.net

Megfigyelhető, hogy a kamaszok elég sokat törődnek a halállal, ami részben divat is, sok dal szól az elmúlásról. Tudjuk,  mennyire imádnak fekete cuccokat hordnai, mennyire bizsergető a halálfejek-keresztek, fekete körmök világa. Egy kis vörös rózsa tövissel és vérrel… No meg a divatos vámpírsorozatok… Persze másoknál inkább a rózsaszín, habos vattacukros világ marad meg.  A divaton kívül ennek a kamaszkorban népszerű halálkultusznak más oka is van. A halál veszteség, tárgyvesztés (legközelebbi szeretett személyek elvesztése). A serdülők éppen ebben vannak otthon! Pont most vesztik el a gyerekkorukat és nyerik meg az egyébként nem feltétlenül vágyott felnőttkort. Amihez, bármennyire is tiltakozunk ellene, a halál tudomásul vétele és az elmúlás elfogadása is hozzátartozik. Másrészt a serdülőkor érzelmileg egy rendkívül összezavart, intenzív, ide-oda csapódásokkal járó időszak, amikor egyszerűen nincs szilárd talaj a gyerekek lába alatt. A halállal való foglalkozás talán kicsit enyhít is a néha nehezen elviselhető lelki szenvedéseiken= jó belegondolni a sötét, félelmetes dolgokba, mert akkor eltörpülhet az ő problémájuk vagy éppenséggel pont megváltáse lehet a szenvedéseiknek. Ráadásul a saját halálukon való fantáziálgatás által felszabadulhat egy csomó kellemes és megmentő jellegű vágy, gondolat, pl.milyen szomorú lenne mindenki, ha meghalnának. Legtöbbször ez is elég, hogy újra megérezzék, fontosak valakiknek ebben a nagy elveszettségben. Bizonyos határon belül nem érzem tragikusnak, ha a gyerekek egymással szimpatizálnak ilyen témákban, akár az interneten – mint a fenti esetben is, mert ezzel a „segítséget kérő” szembesül vele, hogy teljesen azért nincs egyedül, vannak barátai, akik együttéreznek vele. Persze az már egészen más, ha bátorítják egymást- az egyértelműen nem elfogadható és azonnali beavatkozást igényel.

Következő héten folytatjuk a kamaszkor további sajátosságaival és javaslatokat adunk, hogyan közelítsük meg kamasz gyerekünket, hogy tanácsos velük (szépen) szót érteni, miért szeretnek annyira „dramatizálni” stb.

Szép hetet kívánok!

Dr. Balázs Adrienn

Forrás: http://www.biomedcentral.com/1471-2458/12/776

A SEYLE kutatási program hazai vezetője Dr. Balázs Judit volt

————————————————————————————————————–

Még nem lájkoltad a Mami Gyógyít Facebook- oldalát, ahol folyamatosan friss híreket kaphatsz gyermekbetegség, megelőzés és gyermeklélek- témákban? Akkor gyere, várunk! KATT IDE!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!