Még egy kicsit a bizalomról pöttömkorban…
Katonadolog!
Gyakran halljuk, vagy hallottuk ezt gyerekkorunkban, talán magunk is mondjuk néha pici mókuskánknak, ha egy puffanást követően lefelé kezd görbülni a szája.
Véleményem szerint a népnyelv által használt bölcs kifejezések közül nem olyan sok van, ami buta elgondoláson alapul, de ez kivételesen egyike azoknak.
A kisgyerek nem katona
És ha szerencséje van soha nem is lesz. A katonáknak ugyanis nincs aranyéletük: el kell fojtaniuk a fájdalmat, meg kell hazudtolniuk a saját valóságos szörnyű érzésüket, a fájdalmat, hogy túléljék azt. Erőszakkal be kell csapniuk magukat.
Na jó… mielőtt túldramatizálnánk ezt az ártatlan kifejezést, valljuk be, kinek ne csúszott volna már ki ez a száján, vagy az alább említett néhány hasonló fordulat. De ha jobban belegondolunk, mit jelentenek ezek lefordítva?
„Katonadolog, nem is fáj az annyira!” = Nem hisszük el, mennyire fáj Pöttöm Manónak a lehorzsolt térde vagy beütött könyöke. Pedig fáj neki, na jó, ha nem is arányosan a dobhártyaszaggató éktelen bömböléssel, de kicsit tényleg fájhat… Ha nem vígasztaljuk az ő szavának igazat adó odafordulással, akkor azt éreztetjük vele, hogy ránk nem számíthat ha baj van, mert még csak el sem hisszük, amit mond. Egyszerűen meghazudtoljuk az ő érzését. Mellesleg a fájdalom tényleg nem természetes, mindenkinek joga van jelezni és segítséget kapni.
„Jaj istenem, hát mi történt?!!” = Óriási baj van, amitől mi is megijedtünk. Ki tudja akkor megoldani, ha nem mi? Csak növeljük a pánikot. Legközelebb már óvatosabb, visszahúzódóbb lesz, ő akar majd minket megkímélni a kétségbeeséstől. De az ellenkezője is megfogalmazódhat a kis fejében: „jaj de jó, ezután mindig beteg leszek és figyelnek rám” vagy „ez a fájdalom tényleg elviselhetetlen, Apu is nagyon aggódik”.
„Igen, az a csúnya bokor volt az oka!”= Másra, külső forrásra hárítjuk a bajt. Ehhez könnyen hozzá lehet szokni. A végén még elhiszi… „Így van, tényleg a szúrós bokor szaladt rossz irányba..” J
„Látod, te kis szeleburdi, mit csináltál? Magadnak köszönheted!”= Mi is őt okoljuk, nincs még elég baja a fájós kis térdével… Egyedül maradt a bajjal.
Mik a hatásos gyógyírek?
Legyünk nyugodtak, higgadtak, elvégre mi felnőttek urai vagyunk minden helyzetnek, vésznek. Hadd mutassa meg , hol fáj és mennyire, majd ölelgessük, puszilgassuk, az a legjobb fájdalomgyilkos még a felnőtteknél is. 🙂 Legyen szó akár kicsi, vagy nagy bajról, a lényeg, hogy bennünk bízni lehet, elhisszük amit mond és segítünk is. Mindannyian tudjuk, hogy egy kis ölelgetés, babusgatás és hopp… minden baj elillan. Többnyire. Élesebb helyzetekben pedig egy kis „varázskenőcs” vagy színes-mesés ragtapasz csodákra képes. Ettől még egy gyerek sem vált mimózalelkűvé örök életére!
Higgyük el, nem a kisgyerekkor az, amikor bátorságot kell tanulniuk, megküzdeni a fájdalommal és szembenézni a reális élet egyéb kegyetlenségeivel. Lesz még arra idő később!
Ebcsont beforr, lélek virul!
Vidám hétvégét kívánok! Katonamentes övezetben! 🙂
Dr. Balázs Adrienn
Képek forrása: pixabay.com
Kommentek