Kicsit most nem gyermekbetegségről, hanem egy meséről lesz szó. A mesék ugyanis rettenetesen fontosak a gyermekeink életében.
Volt már szó itt a blogon azokról a mesékről, amelyeket semmiképpen se olvass Karácsonykor gyermekednek, és tervezünk is még írást mese- témakörben. Hiszen a mesék, történetek (NEM a TV-beliek!!!, hanem amit mi magunk mesélünk, játszunk el és mutatunk meg a könyvekben) fontos részét képezik a gyermek személyiségfejlődésének.
Most egy teljesen szubjektív vélemény következik, anya- és nem orvos szemmel egy mesekönyvről.
A GRAFFALÓ– ugye milyen vészjóslóan hangzik? Egy workshopon a MASNI-s lányoktól hallottam először erről a mesekönyvről, és annyi megmaradt bennem, hogy “nagyon jóóó!” Így amikor szembejött velem a Graffaló a könyvesboltban, belelapoztam és meg is vettem.
Nos, a történet annyira vicces, hogy egy félóráig röhögtünk rajta Apával. Egy kisegérről szól, aki konkrétan átveri az egész erdőt, beleértve rókát, baglyot és kígyót, majd a NAAAGY GRAFFALÓ-t is, aki nem más, mint egy SZÖRNY, mondjuk hiába erős meg nagy, azért egy kis furfanggal őt is palira lehet venni.
A történetet versben beszélik el (amit imádnak a gyerekek, hiszen könnyebben megjegyzik), megfűszerezve a mai modern nyelvezettel, így lesz benne bagoly- jégkrém és graffaló- buli. 🙂
Az nincs feltüntetve a könyvön, vagy benne, hogy hány éves kortől ajánlják, de az én kétévesem már reggel ezzel indít, hogy “a gjaffalósat”, ami annyit tesz, hogy kezdjem elmesélni neki. Mondjuk a végére még nem jutottunk, mert ott megállunk, hogy a graffaló göcsörtös térdére rámutatva folyamatosan azt kérdezi, hogy “az mi???” , de egyszer majd csak eljutunk addig, hogy VÉGE 🙂 és akkor együtt nevetünk majd a furfangos kisegérrel.
Akik úgy döntenek, megismerkednek a Graffalóval, azoknak jó szórakozást kívánunk!
Kommentek